Vietórisz József: A gárdista kacagánya

(Nyíregyháza két szom-

szédos parkjában egymás

közelében és átellenében

két remek műemlék áll:

egy testőr-szobor és egy

Vénusz-szobor. Róluk szól

ez a rövid legenda.)

  

Daliás volt György, a testőr,

S igaz magyar gyökerestől;

Nagy ember is lett belőle:

Nemzetének ébresztője.

     Ércbe öntött szép alakja

Virtusait ragyogtatja;

Rajta van a fringiája

S a gárdista kacagánya.

  

Elmereng a múlt időkön,

Elborong a jövendőkön;

Mennyi nagy terv, mennyi álom,

S mennyi szép van a világon!

     S ím a szépség testet öltve

Szembetoppan le a földre...

Megrezzen e látományra

A gárdista kacagánya.

  

"Köd előttem, köd megettem:

Rám gondoltál, megjelentem!

Én voltam a óhajodban,

Én vagyok a sóhajodban:

     Könnyeidet értem sírtad,

Munkáidat értem írtad!"

...Ismerősül kacag rája

A gárdista kacagánya.

  

Láng lobog fel György szemében,

Élet erjed érc-mezében:

Karja mozdul, vére pezsdül,

Nekilendül mindenestül.

     Istennője felé tartva

Pattan át a másik parkba;

Fejcsóválva leng utána

A gárdista kacagánya.

  

"Ifjúságom szép szerelme,

Jöjj még egyszer kebelemre!

Jó volt az a sok édesség,

De hívott a kötelesség:

     Nagyratörtem, feljutottam,

Hej, de szívem megfagy ottan;

Nélküled oly nagyon árva

A gárdista kacagánya.

  

Szállj le hozzám, égi nemtőm!

Jaj, de mi ez én Teremtőm?

Mért van az, ha földet érek,

Testemből elszáll a lélek?

     S hogy lehet, ha lelkem elhagy.

Hozzám mindjárt oly hideg vagy?"

...A többit már szinte várja

A gárdista kacagánya.

  

Illedelmes gondolattal,

Gavalléros hódolattal

György leveszi párduc-bőrét

S betakarja istennőjét;

     Oly szelíden, oly gyöngéden,

Mint valaha réges régen

Simul rá a kedves vállra

A gárdista kacagánya.

  

Hasztalan vagy most is gáláns,

Nem lehetek érte hálás:

Mert mióta naggyá tettél,

Nem szeretsz már, csak szeretnél!

De lásd, ércbe merevedünk,

Kicsit meg is öregedtünk,

S rád is felfér éjszakára

A gárdista kacagánya!"

  

És azóta révedezve

Oly közel bár, mégis messze,

Egyik balra, másik jobbra,

Nehéz szívvel gondolkodva

     Egymást nézi, egymást érzi

Megbűvöli, megigézi

Az istennő könnyes bája

S a gárdista kacagánya.

(A képek a www.fortepan.hu oldalról származnak.)